Életünket az ünnepek teszik széppé. Ünnepeinket pedig színpompás tűzijátékkal tehetjük felejthetetlenné. A tűzijátékokat a pirotechnikusok tervezik, szervezik és kivitelezik. A pirotechnika szó a görög "pyros=tűz", és "techné=mesterség" szóból származik. A kémia egyik ága, mely fény, hang, láng, szikra, füst és robbanóhatást előidéző vegyi anyagokkal foglalkozik, melyek felhasználása szórakoztató célra történik. A tűzijáték termékek alapja a feketelőpor melyben a szén az éghető, a salétrom az égést tápláló alkatrész, a kén gyúlékonyabbá teszi a lőport és gyorsítja a robbanás sebességét.
Kínát tekintik a pirotechnika őshazájának, hiszen már 3000 évvel ezelőtt használtak tűzijátékokat melyekkel vallási szertartásokat tettek látványossá, lenyűgözővé azzal a céllal hogy vallás erősítése. Másrészt közrejátszik az, hogy gazdag nyersanyaglelőhellyel rendelkezik. Igen nagy mennyiségben fordul itt elő a salétrom (kínai-hó, vagy kínai-só), mely a fekete (füstös) lőpor előállításának az alapja, mely nélkülözhetetlen a pirotechnikai termékek előállításához. A kínaika már az időszámítás előtti III. században ismerték a fekete lőpor előállításának titkát, „robbanó pornak” nevezték. Kínában több mint 1000 éve foglalkoznak tűzijáték termékek gyártásával. Jelenleg is Kína tűzijáték anyag gyártás fellegvára.
Egyiptom Papjai már időszámítás előtti VI. században előállítottak tűz és köd effekteket melyeket vallási tanaik szolgálatába állítva az emberek megfélemlítésére használtak.
Indiában is találhatunk írásokat arról, hogy időszámításunk előtt a III. században csodálatos tűzijátékkal egybekötött egyházi ünnepek voltak melynek egyik célja az volt, hogy a házastársaknak ártó gonosz szellemeket távol tartsák.
Japánban is gazdag hagyományai vannak a tűzijáték rendezésnek. A japánoktól származnak az oly sokszor megcsodált csillagszóró.
Amerikába az új világ meghódítása után európai bevándorló családok segítségével terjedt el a tűzijáték. A kémiai előírásokat, keverési eljárásokat és a recepteket titokban tartották, nemzedékről nemzedékre adták át. Egyes dinasztiák még a mai napig is meghatározó szerepet játszanak a pirotechnikába, az Egyesült Államokban.
Európában a tűzijátékok a XIV. század végén terjedtek el, a fénykorukat a XVIII. században érték el. Az első tűzijáték 1373-ban volt az észak olaszországi Vicensa-ban, a békekötés napján. Az egykori krónikák szerint az igen fényes szemkápráztató látványt színes csillagok és bengáli-tüzek alkották. Később Olaszországban minden egyházi ünnepségen, még a pápaválasztások alkalmával is rendeztek tűzijátékokat. A tűzijáték Európai őshazájának Olaszországot tekintik. Leírás szerint a bizonyos tűzijáték termékeket a világító eleggyel megtöltött csöveket „bengáli-gyertyákat” és világító golyókat lövellő, úgynevezett "rómaigyertyákat" ott találták ki, amit ma is használnak.
Az olaszországi tűzijátékozás hagyományai Franciaországban találtak igazi otthonra. Nagy mecénása volt a tűzijátékoknak XV. Lajos, XVI. Lajos király és Mária Antoinette (Mária Terézia magyar királynő leánya) házasságkötése alkalmával egész Párizst megvilágította a különféle rakéták tűzparádéja. Királyi látogatások programjából, nagy ünnepnapok eseményei közül, fejedelmi esküvők, békekötések alkalmából nem maradhatott el a tűzijáték.
Oroszország egyik cárja: I. Péter, vagy Nag
y Péter is nagy művelője volt a pirotechnikának. Saját kezűleg készítette rakétáit, tűzforgóit, 1754-ben, újév napján felesége, a későbbi I. Katalin cár tiszteletére tűzijátékot rendezett. Péter cár ténykedéseivel nagyot lendített a pirotechnika tudományán, számos technológiai leírás maradt fenn tőle, melyeket még ma is használnak.
Angliában is gazdag hagyományai vannak a tűzijátékoknak. VII. Henrik angol király 1487-ben Yorki Erzsébettel való egybekelése alkalmából fényes tűzijátékot rendezett a Temzén. Az egykorú krónikák hatalmas, vízben úszó tűzokádó sárkányokról, csatajelenetekről tesznek említést. Utóda VIII. Henrik, Boleyn Annával kö
tött második házassága alkalmával, 1533-ban fényes tűzi és víziparádét rendezett a Temzén. Az osztrák örökösödési háborút lezáró, 1749. április 27-i aacheni békekötés napján a londoni Green parkban fényes tűzijátékot rendeztek. Ehhez a pazar tűzijáték bemutatóhoz Händel szimfonikus művet komponált (Firework music). A nagyszabású zenés, parádés tűzijátékot 12 000 főnyi közönség nézte és hallgatta végig.
A Tűzijátékok a XVI. századtól a német udvari ünnepségeknek is fontos részei voltak. Az első nagyszabású tűzijátékot Lajos Vilmos báde
ni őrgróf württenbergi herceg esküvője alkalmával rendezték.
A Habsburgok szintén nagy kedvelői voltak a tűzijátékoknak. Az uralkodók születésnapjukon, házasságuk, koronázásuk, békekötések alkalmával rendeztek tűzijátékokat a birodalom fővárosában, Bécsben. Fényes tűzijáték volt I. Lipót német-római császár, magyar királynak, 1666. december 5-én, Eleonóra Magdalé
na Teréziával kötött házassága alkalmával Bécsben. Az osztrák pirotechnikai művészet fénykorát a világhírű Stuwer-dinasztia alatt érte el.
Hazánkban az első nagyobb tűzijáték Mátyás király esküvőjén volt, melynek tűzmestere Regiomontánus, híres német matematikus-csillagász volt. Sajnos a sors Magyarországon nem engedte, hogy ez a csodálatos szórakozás elterjedjen. A másfél évszázados török uralom és a Rákóczi-szabadságharc után jutott el hazánkba újra a tűzijáték, mely az uralkodók, nagyurak kerti mulatságait tették ünnepélyesebbé. 1772. július 27-én, Szent Jakab napján, Eszterházy Miklós József rendezett tűzijátékot, olasz mesterek segítségével.. Lelkes művelője volt a pirotechnikának Sándor Lipót főherceg, Magyarország nádora, aki 1795. nyarán I. Ferenc és felesége Amália tiszteletére rendezett tűzijátékot, ami sajnos halálát is okozta. 1809. augusztus 15-én Győrben ünnepelte Napóleon 40-ik születésnapját tűzijátékkal. 1822. július 26-án volt Balatonfüreden az első Anna-bál, melyet tűzijátékkal szerettek volna megünnepelni, de sajn
os a műsornak tragikus vége lett. A magyarországi tűzijátékok kiváló úttörője és népszerűsítője az osztrák Anton Stuwer, aki a Városligetben, az Állatkert helyén rendszeresen rendezett szemkápráztató tűzijátékokat. Ezektől a tűzijátékoktól kapott kedvet Emmerling Adolf és Janitsári Iván, akik a magyar pirotechnika alapítói lettek. Magyarországon Emerling Adolf alapított Pesterzsébeten, IX. ker. Vágóhíd u. 17 sz. alatt gyárat. 1938-tól kezdve Szent István napi tűzijátékot rendezett a Gellért szobornál.. A világháború alatt a tűzijátékok szüneteltek. A gyárat 1946-ban államosították és Balatonfűzfőre költöztették ahol beolvasztották a Nitrokémiai Ipartelepek gyártelepébe. A tűzijátékozás "modern kori" történetében az 1946-os évszám volt kiemelkedő jelentőségű, ekkor ugyanis Magyarországon betiltották a magán tűzijátékozást. A világháború után 1954-ben volt ismét tűzijáték de az már
április 4-én és a Citadellán volt. 1956-ban 10 évre ismét betiltották a tűzijátékot. Nitrokémiai Ipartelepen dolgozott Teleki György vegyész és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben, Európában először használtak elektromos vezérléses indítást. 1966. óta lett ismét hagyomány az augusztus 20-ai tűzijáték. 1965. és 1993. között tűzijátékot csak a Nitrokémia dolgozói, a Mafilm filmstudió emberei, valamit a Magyar Honvédség tűzszerészei végezhettek pirotechnikai tevékenységet.
Ez az állapot 1993-ban szűnt meg, minek hatására újból megindította a hazai tűzijáték-kultúra fellendítését. A rendszerváltás után megszaporodó rendezvények, és azokkal megnövekedett tűzijáték iránti igény miatt gombamód szaporodtak el a tűzijáték szolgáltató vállalkozások. Manapság már nem csak augusztus 20-án van tűzijáték hanem más városi, községi, vagy egyéb kulturális rendezvényeken. Egyre nagyobb teret hódít a tűzijáték céges és magán ünnepeken is. Megjelent a tűzijáték speciális beltéri változata is, amivel beltéri rendezvényeket tehetünk felejthetetlenné.